Madarász suli - ismét otthon... 1. rész: Pacsirták Bocskaikertben

 Kedves Madarász sulis gyerekek! 

Ismét bekövetkezett, ami egy évvel ezelőtt: a távoktatás bevezetésével nélkülöznünk kell a személyes találkozást. 

De a madarakról ismereteket szerezni azért most is lehet, sőt - kellő óvatossággal és az előírásokat betartva - szüleitekkel egy kis sétát is tehettek a környéken. 

Ha valaki például veszi a fáradságot és elgyalogol vagy elkerékpározik a bocskaikerti partfalhoz, akkor mostanában három pacsirtafajunkkal is találkozhat. Ismerkedjünk meg ma velük!

A pacsirták földön fészkelő madarak, tollazatuk tipikus rejtőszín. Csőrük erős, egyenes, közepes hosszúságú. Hazánkban négy fajuk is fészkel. A legritkább és a legkisebb közülük a szikipacsirta. Sajnos vele Bocskaikertben sem valószínű, hogy összefutunk. (Hazánkban ma egyedül Újfehértó határában ismerik költőhelyét.)

A másik hárommal viszont, mint említettem, könnyen sikerülhet a találkozás. A búbospacsirta állandó madarunk, hegyes bóbitájáról és jellegzetes "siránkozó" hangjáról könnyen felismerhető. Farkában nincs fehér szín. Régi neve: pipiske. Keményebb teleken gyakran a lakott területeken is megfigyelhető. Gyakran egy oszlop tetején vagy a talajon is megszólal. (A mezei pacsirtára ez nem jellemző!)

Búbospacsirta - Bocskaikert határában

Búbospacsirta Debrecenben

A búbospacsirta hangja: 

https://www.xeno-canto.org/607339/download

A magyar hagyományokhoz a fehér gólya kelepelése, a fecskék csivitelése éppúgy hozzátartozik, mint a legelőkön, szántóföldeken a mezei pacsirta szűnni nem akaró éneke. Ez az egyik legjobb bélyeg is a felismeréséhez. Ha egy hasonló élőhelyen a fejünk fölé emelkedő, magasan a levegőben daloló madarat észlelünk, amelyk énekében szinte egyáltalán nem tart szünetet, nos, szinte biztos, hogy a mezei pacsirtával találkoztunk. A bóbitája egyébként kisebb, mint a búbos pacsirtának, a szélső faroktollai pedig fehérek, ami gyakran feltűnik a levegőbe emelkedő madáron is. Februárban érkezik vissza telelőhelyéről és a hagyomány szerint Zsuzsanna napja (február 19.) körül szólal meg.

Mezei pacsirta - kiváló rejtőszínnel

Repülő mezei pacsirta 

Mezei pacsirta a levegőben: Jól látszik a szélső faroktollak fehér színe

Nyári kép egy bocskaikerti példányról - a mezei pacsirta azonban csak a levegőben énekel.

A mezei pacsirta éneke:

https://www.xeno-canto.org/603639/download

Talán az egyik legizgalmasabb faj Bocskaikertben az erdei pacsirta. Énekében a lu-lu-lu szótagokkal leírható hangok annyira jellegzetesek, hogy még a madár tudományos nevébe is bekerültek. (Lullula arborea). A név másik tagja (arborea), ami megfelel a magyar név első felének (erdei) viszont egyáltalán nem tükrözi a faj élőhelyét. Igazi erdőben ezt a fajt sem találjuk soha, inkább az irtásos területeken érzi jól magát. Néhány alkalommal már találkoztam vele településünkön, de a költését eddig nem sikerült bizonyítani. Az egyébkén vonuló faj időnként áttelel, ilyen példányokkal találkoztam 2019 januárjában. A 6 példányos kis csapat akkor az iskola melletti gyepes területen tartózkodott. Éneke mellett legfeltűnőbb bélyege a rövid farka, ami a repülő madáron is jól megfigyelhető. A másik a kézfedőkön és a fiókszárnyon látható fekete-fehér minta. Néhány napja (március 13-án) nagyban énekeltek a partfal közelében, akárcsak másik két faj példányai. 

Telelő erdei pacsirta Bocskaikertben

Telelő erdei pacsirták Bocskaikertben. A jobb oldali példányon jól látszik a fekete-fehér minta.

Repülő erdei pacsirták

Az erdei pacsirta éneke: Figyeld meg  a lu-lu-lu hangokat!

https://www.xeno-canto.org/627245/download

Aki pacsirtatúrára szeretne indulni, annak azt javaslom, előtte mindenképpen hallgassa meg a fenti linkeken található énekeket, hogy tudja, mire kell figyelni. Ilyenkor tavasszal ugyanis a fülünk sokszor fontosabb érzékszervünk a madarászatban, mint a szemünk!

A talajon ácsorgó vagy futkározó földbarna vagy homokszínű, veréb nagyságú madarakra is nézzünk rá azért sétánk során, mert nagy eséllyel valamelyik pacsirtafaj egyedével találkoztunk.

Kókay Szabolcs alábbi festményén jól összehasonlíthatjuk a hazai fészkelő pacsirtákat:

2003-ban egyébként a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) a pacsirtákat választotta az év madarának. Ebből az alkalomból Schmidt Egon írt egy jó kis ismertetőt az egyesület kiadványába, a Madártávlatba. Aki szeretne többet megtudni a pacsirtákról, az az alábbi linken elolvashatja Egon bácsi írását: (A dokumentum 4. oldalán található)

https://www.mme.hu/sites/default/files/binary_uploads/2_magunkrol/madartavlat/madartavlat_2003_1.pdf

Heti feladat (nem kötelező): A madarász sulis füzetetekbe írjátok le a hazai fészkelő pacsirtafajok nevét és a legfontosabb ismertetőjegyeiket. Rajzolhattok is, és kereshettek máshol is információkat! Pl: az MME oldalán: 

Pacsirtafélék

REJTVÉNY: 

Van egy pacsirtafaj, amely hazánkba csak télen látogat el, sajnos egyre ritkábban.                                 A kérdés: Mi a neve ennek madárnak, és hazánk melyik részén bukkanhat fel legnagyobb eséllyel?

Aki a madarász sulis füzetének fotóját vagy a rejtvényre megtalált helyes választ elküldi nekem a jozsefcsabapasti@gmail.com e-mail címre, az jutalmat kap - természetesen csak miután visszatértünk az iskolába. Szép tavaszt és jó megfigyeléseket mindenkinek! Vigyázzatok magatokra!

 Csaba bácsi

A tavasz nyomában

Amikor ma kimentünk az erdőszélre, a legfontosabb feladatul azt kapták a gyerekek, hogy a tavasz jeleit kell keresniük. Elég volt rájuk nézni, hiszen az, hogy már kabát nélkül is sétálhattak, önmagában a tavaszt juttatta eszükbe. Télen is süt ugyan a Nap, de most már ereje is volt...

A madarak is nagyban énekeltek. Most ugyan csak a széncinegét és az erdei pintyet hallottuk, de reggel már egy énekes rigó is megszólalt. Hamarosan pedig madárdal tölti majd be az erdőt. 

Visszafelé sorra vettük a kis nyomozók által talált bizonyítékokat: egy elröppenő lepke, a fák pattanó rügyei, a zöldellő fű mind arra utal, hogy közeledik várva várt évszakunk, a tavasz!

 

Madarász sulis élmények

Nagyon jók a madarász sulis tantermi foglalkozások, amikor hol a varjúfélékkel, hol a harkályokkal, hol pedig a pintyekkel ismerkedtünk meg részletesebben. Mégis az az igazi élmény, amikor terepen is hasznosíthatjuk az iskolai falain belül szerzett ismereteket. Amikor a gyakorlatban is lehet próbálgatni a távcsővel való keresést, figyelni a hangokat és sikeresen meghatározni egy korábban talán még nem is ismert madárfajt. A mostani tél végi túráinkon a fő cél a napraforgóval, faggyúgolyókkal és almákkal "előkészített" lábon álló holtfa volt, ahol gazdag madárvilág fogadta a gyerekeket. 

De a gyerekek gyakran olyat is észrevesznek, ami a felnőtteknek nem biztos, hogy feltűnne. Az alábbi kis rágcsálót is ők szúrták ki. A vöröshátú erdei pocok a kihelyezett magokból lopkodott és láthatóan ügyet sem vetett ránk. Mi sem haragudtunk rá, mert ilyen közelről nemigen láthattuk volna máshol.

Kíváncsian nézett ránk a gombszemeivel, de azért nemigen bánta, amint odébbálltunk... 

A "madáretetős" fán egyébként testközelből láthattuk a kék cinegét...

... a barátcinegét

és természetesen a széncinegét is. De a csuszkák, a rigók, a szajkók is rendre felbukkannak, a szerencsésebbek pedig a ritkább közép fakopáncsot is megpillanthatják. 

 Nem csoda, hogy ennyi élmény láttán nagyon hamar elrepül a szakköri foglalkozás rövidre szabott ideje...

Faültetés az iskolában - a fenntarthatósági témahét zárása

A Fenntarthatósági Témahét zárásaként ma fát ültettünk a harmadik osztályos madarász sulis gyerekekkel. A magyar kőrist a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatóságától kaptuk. A gyerekek vidáman láttak a munkához és hamar földbe került a csemete. Reméljük, hogy megerősödik nálunk és még sok tanéven keresztül gyönyörködhetnek benne - akár majd az itt szorgoskodók leszármazottai is:-))

 

Fenntarthatósági Témahét - Október 5-9.

Ökoiskolaként kötelességünknek érezzük, hogy minden évben részt vegyünk a Fenntarthatósági Témahéten, aminek kezdettől fogva részese iskolánk. Ebből az alkalomból idén már egy jelvényt is kiérdemeltünk:

A koronavírus-járvány első hulláma miatt idén október elejére halasztott témahét körülményei most sem voltak a legideálisabbak, hiszen tömeges rendezvényeket nem tudtunk szervezni, a már hagyományos programunkat, a hortobágyi daruvonulás megtekintését sem szerveztük meg idén központilag. (A családokat azonban biztatjuk, hogy ne hagyják ki ezt a felejthetetlen eseményt, hiszen szabad levegőn kis csoportban biztosan nem kockáztatnak, az élmény pedig maradandó lesz!)

Mégis ismerkedhettek a madárvonulás rejtelmeivel iskolánk tanulói. Ebben a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságának tartozunk köszönettel. A HNPI ingyenesen biztosította azt a mobil kiállítást, aminek csak a szállítását kellett megoldanom. A kilenc darab interaktív tabló éppen csak hogy belefért a kocsiba, de befért, és ez a lényeg:

A kiállítást a közösségi teremben helyeztük el, ahová a járványügyi előírásokat betartva, fertőtlenítéssel és kisebb csoportokban fogadtam az iskola tanulóit. Rövid előadás után feladatokat is kaptak a gyerekek, amiket a tablókat figyelmesen böngészve tudtak megoldani. Remélhetőleg mindenki szerzett új ismereteket és pozitív élményeket, így mindenképpen megérte a kiállítás megszervezésével, szállításával és beállításával járó fáradság. Talán az alábbi képek is ezt igazolják:

Természetesen voltak más programok is. Rajz órán is téma volt a madarak vonulása:

Rajzok a madárvonulásról:

De a Fenntarthatósági Témahét tananyagainak felhasználásával megismerkedhettünk a gyógynövényekkel is:

Ludas Matyi gyógynövényei:

Természetesen a saját óráján több pedagógus kolléga is megvalósította a témahétre tervezett programját, így a gyerekek tanítási órákon és azokon kívül is élményekkel gazdagodhattak. Köszönet minden kollégának, aki a mostani nehéz helyzetben is fontosnak tartotta a fenntarthatóság ügyét és tett azért, hogy iskolánk idén is sikerrel vegyen részt az országos eseményen. 

És persze még nincs is vége, hiszen a témahéthez kapcsolódva zajlanak a képzőművészeti és irodalmi pályázatok, az őszi szünet után pedig még faültetés is lesz majd iskolánkban. 

Szóval folytatjuk: idén és jövőre is!!!!