2020. január 17., péntek

Zúzmarák között

Bár a napsütés már nagyon hiányzik, azért a ködös, fagyos idő is teremthet szépségeket. Ma délután ilyen zúzmarás ágak között sétálhattunk a madarász sulis gyerekekkel!








Az etetőhelyhez érve madarakban sem volt hiány. Sok gyerek ilyen közelről még nem is látott korábban kék cinegét vagy barátcinegét. A szajkó, a léprigó és a holló hangjával is megismerkedtünk közben. Szóval érdemes télen is madarászni!!!










2020. január 10., péntek

Madarász Suli - egy emlékezetes nap

A Madarász Suli terepi foglalkozásai mindig nyújtanak valami élményt. A rendelkezésünkre álló 45 perc ugyanakkor elég kevés ahhoz, hogy sok madárral találkozhassunk és azokat lehetőség szerint közelről is megfigyelhessük. Ezért a mai szakkör előtt egy órával az erdő egy nem túl távoli pontján helyeztem ki a cinegék számára csemegét (faggyúgolyókat és napraforgót), bízva abban, hogy meg is találják majd a terített asztalt, mire odaérünk. A huszon-egynéhány fős szakköri csoportunk létszáma ma alaposan megfogyatkozott, a gyerekek többsége bábszínházba ment, így a szokásosnál jóval kevesebb zajt keltve közelíthettük meg az etetőhelyet. 
Sajnos azonban várt madárbőség így is elmaradt. A cinegék még nem találták rá a csemegére... Sebaj, gondoltam, egy kicsit tovább gyalogolva eljutunk a magányos kőrisfáig, ahol nagy eséllyel süvöltőket is megpillanthatunk. (Ennek a pintyféle téli vendégnek ugyanis a kőris magja a legkedveltebb eledele.) Itt sem volt szerencsénk. Az idő telt, így vissza is kellett fordulnunk. Már-már úgy tűnt, a mesebeli hősökhöz hasonlóan mi is ott voltunk "ahol a madár sem jár", arra ugyanis kevés esély volt, hogy mire újra az etetőhelyhez érünk, ott már cinegék fognak sürögni-forogni...
Aztán jöttek sorban a csodák... Először egy szajkó bukkant elő az ágak közül és távcsővel jól meg is tudtuk figyelni. Környezetismeretből éppen most tanultak róla a gyerekek, jó volt most "élőben" is látni a mátyásmadarat.
Alig haladtunk egy keveset, az úton lévő tócsában nagy mozgást vettünk észre. Őszapók fürödtek a pocsolyában, de kiderült, hogy nincsenek egyedül. Csöndben megközelítettük a fürdőt és hosszú perceken át figyelhettük a pancsoló madarakat. Széncinege, kék cinege, őszapó, erdei pinty is csapta a vizet előttünk, majd a korábban hiába keresett süvöltő is leszállt közéjük. Ráadásul egy hím, amely piros hasával, fekete sapkájával és szürke hátával igazán látványos madár. Ekkor már a fényképezőgépet is elővettem és sikerült egy képre megörökíteni az öt fajt:






Közben a bokrokban a gyerekek újabb mozgásra figyeltek fel. Legkisebb madarunk, a sárgafejű királyka volt az, szerencsére rövid ideig mindenki meg tudta figyelni őt is. 


Ideje volt továbbhaladnunk. Elhagytuk a "fürdőhelyet" ami idefelé jövet még nem is volt itt. Nincs ebben semmi furcsaság: a lépteink alatt feltört jég alól bukkant fel az a kis tócsa, amit percek alatt fedeztek fel a madarak. De mint kiderült, nemcsak azt. Az etetőhely közelében is nagy mozgást láttunk. Itt már harmadik cinegefajunk, a barátcinege is előkerült, sőt egy csuszkát is megfigyelhettünk táplálkozás közben. Mire visszaértünk az iskolához, nem győzték a gyerekek összesíteni a ma észlelt fajokat. Tizennégyféle madárral találkoztunk, ami a téli időszakban talán szakköri rekordunknak is számít:-)
Ennél is fontosabb, hogy a gyerekek közül többen is megjegyezték: Ez volt az egyik legjobb madarász suli!




2019. október 22., kedd

Ismét a darvak nyomában

Immár hagyomány ökoiskolánkban, hogy a madarász sulis tanulók számára minden ősszel autóbuszos kirándulást szervezünk, ahol Európa egyik leglátványosabb természeti jelenségében, a darvak alkonyati behúzásában gyönyörködhetünk. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület segítségével ismét sikerült kedvezményesen autóbuszt szerezni az eseményre, így népes csoporttal vághattunk neki az útnak. A nagyhegyesi határban található Koronás-halom mellett aztán az utóbbi évek egyik legszebb élményében volt részünk. Igen enyhe időben és verőfényes napsütésben rengeteg daru mellett nagy lilikeket, sirályokat, szürke gémeket, seregélyeket, sőt még denevért is megfigyelhettünk. 
Az élmények betetőzéseként még egy csodálatos naplementében is részünk lehetett. 
A túra során a gyerekek ismereteket szerezhettek a természetvédelem fontosságáról, a madárvonulás rejtelmeiről, és természetesen sok érdekes dolgot tudhattak meg a Hortobágyi Nemzeti Park címermadaráról, a daruról. Természetesen egy-egy ilyen kirándulásban az a legszebb, hogy játékos formában sok más tudást is "felszedhetnek" az érdeklődő gyerekek. A Koronás- és Vajda-halomnak a magyar történelemben játszott szerepe ugyanúgy "szóba került", mint a Hortobágy kiterjedése, a halastavak jelentősége vagy az időjárás hatása az élővilágra. Mindezen ismereteket szinte észrevétlenül szerezhetik meg, hogy aztán későbbi tanulmányiak során - magyar-, történelem-, földrajz- vagy biológia órákon aztán újra előkerüljön az ehhez hasonló élmények során elsajátított tudás.

De egy dologban mindenki egyetértett a mai darulesen részt vettek közül: Remekül sikerült és kár lett volna kihagyni!
Már jönnek a darvak!
 Egy tengeritarló egy halastó közelében: a legjobb hely a megfigyelésre:

 Szerencsére nemcsak átrepülő, hanem a tarlón pihenő és tartózkodó darvakat is megfigyelhettünk:












Nagy lilikek is elő-előkerültek a darucsapatok között.




De a madártömegeket mégis a darvak sokasága adta:







A naplemente persze még "rátett egy lapáttal" az amúgy sem csúnya látványra: