Ismét Vértesbogláron jártunk, újra a Madarak és Fák Napi Verseny országos döntőjében volt csapatunk és az összes csapat közül a legmagasabb pontszámot szerezték a területi fordulóban. Szóval bizakodhattunk a jó eredményben! A versenyre való eljutásban ezúttal is az MME segített, meg persze Nagy Laci (Kincső apukája), aki elvitt bennünket a helyszínre. Köszönet érte!
|
A verseny előtti izgalmak |
A verseny után, a pontok számítása alatt volt idő egy kis sétára is, de természetesen mindenki a helyezésre volt már kíváncsi!
|
A verseny utáni izgalmak... |
19 megye és Erdély két csapata versengett a nap folyamán és igencsak nehéz feladatokat kellett megoldani a gyerekeknek. Így a végül megszerzett 6. helyünk miatt nincs szégyenkezni valónk. (Legfeljebb bosszankodhatunk azon, hogy mindössze egyetlen(!) ponttal maradtak le a lányok a táborozást jelentő nyereményről, azaz az 5. helyről... Ilyen a szerencse - vagy inkább a balszerencse...
|
A jutalmak átvétele közben (fotó: Nagy L.) |
Keseregni persze nincs okunk, egy országos (és szakmailag is komoly) versenyen érték el a "pontszerző" helyet a gyerekek.
Az esti tábortűz mellett már volt idő egy kis pihenésre és beszélgetésre is.
Bennünket, felnőtt kísérőket a csákvári Geszner-házban szállásoltak el. Soha csúnyább szállást! (A versenyünket szervező Pro Vértes Alapítványnak rengeteg munkája van abban, hogy így néz ki ma ez a hely!)
|
Geszner-ház |
|
Geszner-ház |
Reggeli madarász-sétánk alatt találtuk ezt a kék cinege fiókát Lacival:
|
Kék cinege |
A Geszner-házon tavaly avatták fel Szabó László Vilmos szobrát, akire mind szerzetesként, mind természetvédőként sokan emlékeznek szívesen. (Tavaly volt a születésének a 100. évfordulója, remek megemlékezés született Kovács Gergely Károly tollából: A megemlékezés itt)
Reggeli után került sor a csapatok valódi jutalmára, a szombat délelőtti terepi programra. Ezúttal a Zámolyi-víztározóhoz látogattunk el. Sok érdekeset láttunk, még szarvasokkal is találkoztunk:
|
Gímszarvasok |
A vízen kócsagok, nyári ludak, kanalasgémek, fattyúszerkők mellett más madárfajok is akadtak. Ezt a küszvágó csért sikerült egy fotóra varázsolni:
|
Küszvágó csér |
Úgy tűnt, hogy a legjobb fajjal már visszafelé, séta közben találkoztunk. Egy darázsölyv körözött felettünk: a borongós időben ilyen kép sikerült róla:
|
Darázsölyv |
Hogy mégsem ez lett "a nap faja", arról az alábbi madárka gondoskodott. A Boglártanya Erdei Iskolában azzal fogadtak, hogy egy tojó kövirigó van a területen. És tényleg!!! Vagy 10 éve nem látták már ezt a fajt hazánkban, így a gyerekek egy valóban ritka madarat láthattak a mai napon! Próbáltam fotózni, így sikerült:
|
Kövirigó |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése