Aktív természetvédelem - munkában a partfaltakarítók

 A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület helyi csoportjának szervezésében ma önkéntes munkára hívtuk a természetvédelem és a madarak barátait. Sándor napján a népi időjóslásnak megfelelő meleg fogadta lelkes csapatunkat, így ideálisak voltak számunkra a körülmények. A bocskaikerti régi homokbánya mára erősen benövényesedett falait tisztítottuk meg és nyestük le úgy, hogy meredeken és tisztán várhassa a később visszaérkező partifecskéket és a gyurgyalagokat. A munka végeztével két figyelmeztető táblát is kihelyeztünk, ami a fokozottan védett madarak fészkelőhelyét jelzi. 

Munkában a csapatunk

Ásó, kapa sem választott el minket...

Tiszta a fal, kinn a tábla!

A homokfalat költésre alkalmasabbá téve remélhető, hogy a védett és fokozottan védett madarak idén inkább ezt az élőhelyet választják fészkelésre és nem a sokkal zavartabb és a tojásokra, fiókákra veszélyesebb új homokbánya falait. Madarász sulisainkkal a tervek szerint figyelemmel kísérjük majd a fejleményeket.

Madarász suli - ismét otthon... 2. rész: Webkamerák és vadludak

 Kedves Madarászok!

Remélem, az otthoni tanulás mellett adódik azért idő, hogy kint az udvaron vagy a kertben is tartózkodjatok. Érdemes ilyenkor is nyitott szemmel és nyitott füllel lenni, mert még a kapun sem kell kimenni és úgy is láthattok érdekes dolgokat. Van az úgy, hogy nem tudtok a természetbe menni, de a természet jön el hozzátok. 

Nézz az ég felé!

A napokban például rengeteg vadludat lehetett látni az égen, a több százas csapatok se voltak ritkák. Ezek szinte kivétel nélkül nagy lilikek voltak, a hangos li-lik, li-lik kiáltásuk elárulta őket. Ha van távcsöved és alacsonyabban repül egy lilikcsapat, érdemes megfigyelni a madarak fehér hókáját, a csíkozott hasukat, ami szintén jó bélyeg a felismerésükhöz. Ha szerencséd van, még ritkább fajokat is felfedezhetsz köztük, akár vörösnyakú ludat vagy apácaludat is. (De ehhez azért irtó nagy mázlistának kell lenni...)

Vonuló nagy lilikek Bocskaikert fölött

Javában vonulnak a darvak is. Őket hangos krúgatásuk árulja el leginkább. Nagyobb termetükről, hosszabb nyakukról is felismerheted őket, még akkor is, ha magasan repülnek és olyan "V" alakban, mint a vadludak. 

Öt daru Bocskaikert fölött

Sok ragadozómadár is átrepülhet ilyenkor felettünk. Egerészölyvek, kékes rétihéják, barna rétihéják a leggyakoribbak, de a szerencsésebbek még ritkább fajokkal is találkozhatnak. Persze ezek felismeréséhez már nagyobb tapasztalat és jó távcső is szükséges. 

Mi van a kertben?

De nemcsak az égboltot érdemes figyelni. A seregélyek, barázdabillegetők már itt vannak, de megérkezik nemsokára a házi rozsdafarkú is, de hamarosan felhangzik a csilpcsalpfüzike "csipp-csupp, csipp-csukk" éneke is, amiről könnyen felismerheted. Itt van már búbosbanka is, akár vele is találkozhatsz. 

Érkezik a búbosbanka

A cinegék, zöldikék, tengelicek vagy akár a verebek pedig állandó madarak, őket is megfigyelheted a kertben. 

Nyisd ki a füled!

A hangok ismerete nagyon fontos a madárhatározásban! Tavaly ehhez adtam egy kis segítséget, érdemes újra meghallgatnod a gyakoribb madarak hangjait, ha biztosra akarsz menni!

Itt találod a tavalyi bejegyzést a madárhangokról: 

http://okoiskola.blogspot.com/2020/03/madarasz-suli-otthon-1-resz.html

De ezen az oldalon is sokat tanulhatsz:

https://www.mecsekegyesulet.hu/madarhangok/

Ha olyan madárhangot hallasz, amit nem tudsz beazonosítani, próbáld felvenni telefonnal és küldd át nekem! (jozsefcsabapasti@gmail.com) Ha tudok, segítek!

Várom az egyéb, madármegfigyeléssel kapcsolatos élményeiteket, beszámolóitokat is! 

*

Készíts madáritatót!

A madáretetést lassan be lehet fejezni, de ha van madáritatótok, azt továbbra is töltsétek fel! Ha nincs, akkor készítsetek egyet! Tippeket, trükköket találsz ehhez az alábbi oldalon:

https://www.mme.hu/binary_uploads/4_napi_madarvedelem/MME_Madarbarat_kert_program_2_Itato_es_porfurdo_Orban_Zoltan_2011.pdf

Webkamerák

Tavaly sokan jeleztétek, hogy tetszettek a webkamerák, amelyek segítségével madaraink életébe pillanthatunk be közvetlen közelről. Nos, a jó hírem az, hogy a kamerák most is működnek! Egy egész csokorral találsz az alábbi oldalon:

https://madarles.hu/

Rejtvény 

Ehhez kapcsolódik heti rejtvényünk is: Vajon a szalakóta odúban és az örvös légykapó odújában miért nem látszik a madár? Mi történhetett velük? Ha tudod a választ, írd meg a jozsefcsabapasti@gmail.com e-mail címre! A helyes megoldást beküldők most is számíthatnak nyereményre, amelyet majd az iskolában fogok nekik átadni, ha visszatérhetünk a "normális" életbe.

Múlt heti rejtvényünk az volt, hogy melyik az a pacsirtafaj, amely hazánkban csak télen látható és sajnos egyre ritkábban. A másik kérdés az volt, hogy hol bukkanhat fel legvalószínűbben.

A helyes válasz a HAVASI FÜLESPACSIRTA és a hortobágyi pusztákon, például Nádudvar határában. 

Az érdekes madárfajról itt olvashattok bővebben: 

https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-erealp

Helyes megfejtést küldtek be: Égerházi Lili, Égerházi Máté és Égerházi Zsombor 3.a. osztályos tanulók. Nyereményüket majd az iskolában vehetik át. Gratulálunk nekik! 

Szóval ne feledjétek: Nyitott szem, nyitott fül és rengeteg madaras élményben lehet részetek! 

Jó megfigyeléseket!

Madarász Suli - egy emlékezetes nap

A Madarász Suli terepi foglalkozásai mindig nyújtanak valami élményt. A rendelkezésünkre álló 45 perc ugyanakkor elég kevés ahhoz, hogy sok madárral találkozhassunk és azokat lehetőség szerint közelről is megfigyelhessük. Ezért a mai szakkör előtt egy órával az erdő egy nem túl távoli pontján helyeztem ki a cinegék számára csemegét (faggyúgolyókat és napraforgót), bízva abban, hogy meg is találják majd a terített asztalt, mire odaérünk. A huszon-egynéhány fős szakköri csoportunk létszáma ma alaposan megfogyatkozott, a gyerekek többsége bábszínházba ment, így a szokásosnál jóval kevesebb zajt keltve közelíthettük meg az etetőhelyet. 

Sajnos azonban várt madárbőség így is elmaradt. A cinegék még nem találták rá a csemegére... Sebaj, gondoltam, egy kicsit tovább gyalogolva eljutunk a magányos kőrisfáig, ahol nagy eséllyel süvöltőket is megpillanthatunk. (Ennek a pintyféle téli vendégnek ugyanis a kőris magja a legkedveltebb eledele.) Itt sem volt szerencsénk. Az idő telt, így vissza is kellett fordulnunk. Már-már úgy tűnt, a mesebeli hősökhöz hasonlóan mi is ott voltunk "ahol a madár sem jár", arra ugyanis kevés esély volt, hogy mire újra az etetőhelyhez érünk, ott már cinegék fognak sürögni-forogni...

Aztán jöttek sorban a csodák... Először egy szajkó bukkant elő az ágak közül és távcsővel jól meg is tudtuk figyelni. Környezetismeretből éppen most tanultak róla a gyerekek, jó volt most "élőben" is látni a mátyásmadarat.

Alig haladtunk egy keveset, az úton lévő tócsában nagy mozgást vettünk észre. Őszapók fürödtek a pocsolyában, de kiderült, hogy nincsenek egyedül. Csöndben megközelítettük a fürdőt és hosszú perceken át figyelhettük a pancsoló madarakat. Széncinege, kék cinege, őszapó, erdei pinty is csapta a vizet előttünk, majd a korábban hiába keresett süvöltő is leszállt közéjük. Ráadásul egy hím, amely piros hasával, fekete sapkájával és szürke hátával igazán látványos madár. Ekkor már a fényképezőgépet is elővettem és sikerült egy képre megörökíteni az öt fajt:

Közben a bokrokban a gyerekek újabb mozgásra figyeltek fel. Legkisebb madarunk, a sárgafejű királyka volt az, szerencsére rövid ideig mindenki meg tudta figyelni őt is. 

Ideje volt továbbhaladnunk. Elhagytuk a "fürdőhelyet" ami idefelé jövet még nem is volt itt. Nincs ebben semmi furcsaság: a lépteink alatt feltört jég alól bukkant fel az a kis tócsa, amit percek alatt fedeztek fel a madarak. De mint kiderült, nemcsak azt. Az etetőhely közelében is nagy mozgást láttunk. Itt már harmadik cinegefajunk, a barátcinege is előkerült, sőt egy csuszkát is megfigyelhettünk táplálkozás közben. Mire visszaértünk az iskolához, nem győzték a gyerekek összesíteni a ma észlelt fajokat. Tizennégyféle madárral találkoztunk, ami a téli időszakban talán szakköri rekordunknak is számít:-)
Ennél is fontosabb, hogy a gyerekek közül többen is megjegyezték: Ez volt az egyik legjobb madarász suli!

Téli madarászat

A Madarász Suli foglalkozásai heti rendszerességgel zajlanak. Több benti foglalkozásunk során ismerkedtünk a varjúfélékkel, a baglyokkal, legutóbb pedig a madáretető vendégeivel. Ma végre terepre is kimehettünk, a szélcsendes időben a hideg sem volt olyan kellemetlen, mint korábban. A közeli erdőben madarásztunk, legjobb fajnak ezúttal a léprigó bizonyult. A fagyöngy termésén lakmározó madár többször is elénk került, jól megfigyelhettük méretét, mintázatát, sőt még a jellegzetes hangját is megismerhették a gyerekek. Bár az idő mindig gyorsan telik a terepi foglalkozások alatt, egy jó kis téli madarászatban volt részünk. 

A madarász sulis csapatunk

A léprigó keresése közben

Darulesen a Hortobágyon

Immár hagyománynak számít intézményünkben, hogy október végén a madarász sulis gyerekekkel felkerekedünk és darulesre megyünk a Hortobágyra. Ebben támogat bennünket a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület helyi csoportja, így a kiránduláshoz szükséges autóbusz költségét idén is a civil szervezet állta. A gyerekeket és kísérő pedagógusokat "daruvonulás" megtekintésére hívtuk, de már induláskor tisztáztuk, hogy valójában a darvak esti behúzását fogjuk látni. (A daruvonulás hónapokig elhúzódó, sokkal szélesebb sávban történő mozgalma a madaraknak, ennek "megnézése" nagyon nehezen kivitelezhető.) Az esti behúzást meglesni nagyobb esélyünk van, nem kell hozzá más, "csupán" felkeresni egy olyan halastavat, amire a darvak napnyugtakor tömegesen szállnak be pihenni. Jól döntöttünk, amikor az Elepi halastavak melletti Vajda halom környékét választottuk úti célnak. Eleinte még a szántóföldön is láttunk csapatokat, így jól meg lehetett beszélni a fiatal és öreg darvak tollazata közötti különbségeket:

Azután megindultak a csapatok...

 Szakértők szerint a Hortobágyon tartózkodó darvak mennyisége éppen ezen a napon tetőzött, így összlétszámuk meghaladta a 130 ezer példányt! Mi nem számoltuk ugyan az általunk látott madarak mennyiségét, de több tízezer daru behúzását nézhettük végig az itt töltött néhány óra alatt. 

De repültek át nagy lilikek, nyári ludak, seregélyek is fölöttünk, a figyelmesebbek pedig még karvalyt és egerészölyvet is láthattak a kirándulásunk során.

 Az időjárásra sem lehetett panasz, a hét eleji esőzések és lehűlés után most szinte ideális körülmények fogadtak bennünket:

Így végül élményekkel gazdagon térhettünk haza népes csoportunkkal Bocskaikertbe.

A kirándulás során a darvakkal kapcsolatosan elhangzott információk birtokában már gyerekjáték volt megválaszolni azt a "darvas" kérdéssort, amivel másnap zártuk foglalkozásunkat. (Például tudták a gyerekek, hogy miért repülnek a darvak "V" alakban vagy hogyan nevezzük jellegzetes hangjukat.)

Váratlan látogató:-))

Egy igazi ökoiskolában nemcsak a gyerekek mennek szívesen a természetbe, de időnként az állatok is meglátogatnak bennünket. Alig kezdődött meg az iskola, az egyik takarító néni szólt, hogy váratlan látogatónk érkezett. A bejárati ajtó előtt egy kis rézsikló ismerkedett az ökoiskola rejtelmeivel:-)

Rézsikló

Rézsikló

A faj egyébként teljesen ártalmatlan. A nyírségi homokvidéken - és Bocskaikert is ide tartozik - kis számban előforduló faj. Szerencsére már néhány alkalommal szem elé került a környéken, így a gyerekek is megismerkedhettek ezzel a nem túl gyakori hüllővel.

Madarász Sulis pillanatok

Odúellenőrzés

Számos madárodút kihelyeztünk már az iskola területén. Természetesen ezek ellenőrzése is fontos feladat, amit mindig a gyerekekkel együtt végzünk. (A létrára ilyenkor én mászok fel, de egy tükör segítségével a gyerekek lentről is láthatják az odú lakóit.) 

 Az egyik "B" típusú odú bizony már foglalt volt, nyolc széncinege-fióka szorongott benne!  

Széncinege-fiókák

Telepítsünk gólyát Bocskaikertbe! - fészektartó előkészítése a madarász sulis tanulókkal