Darvak nyomában

Ha jönnek a darvak, akkor mi megyünk...! 

Csaknem tizenöt éves hagyomány ez már a bocskaikerti madarász sulisok számára. A szakkör tagjainak minden ősszel adott a lehetőség, hogy autóbuszos kiránduláson vegyenek részt a Hortobágyon és bepillanthassanak egy csodálatos természeti eseménybe: megtekintsék a darvak esti behúzását.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület támogatásával idén is lehetőségünk nyílt a darutúrára, ezúttal a Virágoskúti-halastó volt a célunk. Népes csoportunk számára jól jött a nemrégiben beszerzett tíz új iskolai távcső, amivel a kis madarászok még közelebb varázsolhatták magukhoz az élményt. 

A kirándulás során őzbakot, sünt, sok nagy liliket és seregélyt is láthattak a természetbarátok, de a legnagyobb izgalmat ezúttal is a darvak jelentették. Több tízezer példányt láttunk és hallottunk, ahogy éjszakai szállásukra a szélrózsa minden irányából érkeztek. Sajnos a magaslesre nem jutottunk fel, így a halastóra begyűlt madarakat már nem figyelhettük meg, de a folyamatosan behúzó, hangosan krúgató csapatok látványa így is felejthetetlen élményt jelentett. Köszönjük az MME-nek a lehetőséget és a kísérő kollégáknak a segítséget! A felvételeket Csákó Katalin, Póka Cintia és Pásti Csaba készítették.

 

Nagy lilikek és nyári ludak vegyes csapata

Keleti sün

Darvak...

... darvak...

...és darvak!

Újra darulesen

Nem indult jól az idei darules szervezése... Az üzemanyagárak emelkedése miatt eleinte úgy nézett ki, hogy nem találunk megfizethető buszt a kirándulásra. Ráadásul a nyári szárazság miatt a kukoricatermés is rendkívül rossz volt, így a tarlókon sem várta terített asztal a madarakat, mint más években. A szeptemberi rekord csapadék után (az egyhavi mennyiség háromszorosa esett) pedig sokkal több vizenyős terület alakult ki a Hortobágyon, mint máskor. A darvak így kezdetben még szétszóródva, huszonegy(!) különböző helyen éjszakáztak, az egy helyen összegyűlő tömeg és az ebből következő látványosság is kisebbnek ígérkezett. Aztán csak megoldódott minden, végül mégis összejött az idei darules! 

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület támogatásával idén is elvihettük a madarász sulis és az érdeklődő gyerekeket a szokásos helyre, a nádudvari Koronás-halomhoz. Már a buszból is rengeteg darut láttunk a szántóföldeken és a levegőben. Rekordszámú csoportunkat (53 gyerek és 8 felnőtt) ráadásul az egész napos borongós, felhős idő után még ragyogó napsütés és szép naplemente is fogadta.  

A Koronás-halomról (ahol a legenda szerint a Kán László erdélyi vajdától visszakapott Szent Koronát is közszemlére tették 1310-ben) remek kilátás nyílt a környékre, így teleszkóppal és távcsővel a szántóföldeken tartózkodó madarakat is jól megfigyelhettük. A fölöttünk krúgatva áthúzó kisebb-nagyobb csapatok pedig igazi látványosságot jelentettek. Miután a környékünkön megfigyelhető utolsó példányok is szárnyra keltek, ránk is sötétedett, így élményekkel (meg sok szúnyogcsípéssel) gazdagodva indulhattunk vissza a buszhoz.

Összességében tehát sikerült idén is megvalósítani immár hagyományos programunkat és megtekinthettük a darvak mozgalmát a Hortobágyon! Köszönet érte a támogató Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek, valamint a kísérő kollégáknak. 

Fotó: Tóth Csaba

Fotó: Tóth Csaba

Fotó: Tóth Csaba

Fotó: Tóth Csaba

Fotó: Tóth Csaba

Fotó: Tóth Csaba

Fotó: Tóth Csaba

Fotó: Csákó Katalin

Fotó: Csákó Katalin

Fotó: Csákó Katalin

Fotó: Csákó Katalin

Fotó: Csákó Katalin

Fotó: Csákó Katalin

Fotó: Fási Ágnes

Fotó: Fási Ágnes

Fotó: Pástiné Czigle Beáta

Fotó: Pásti Csaba

Fotó: Pásti Csaba

Fotó: Pásti Csaba

Újra a darvak között!

A tavalyi év kihagyása után végre ismét megtekinthettük az esti daruhúzást. A szokásos helyünkre buszos kirándulással jutottunk el, amelyet a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület támogatott. Idei népes madarász sulis csapatunkkal időben érkeztünk a nagyhegyesi határba, ahol a Koronás-halom mellett még a szántóföldön táplálkozó darvakat is megfigyelhettünk. Persze a szemfülesebb gyerekek közben zöld levelibékát, mezei pockot, imádkozó sáskát is találtak, de a legnagyobb élményt mégis a hangosan krúgató és ránk repülő darucsapatok jelentették. 

Bár a naplemente nem volt olyan látványos, az alkonyati fények tovább fokozták a hangulatot.

Nem csoda, hogy hamar eltelt az idő, még az óriásbolygóra emlékeztetett Hold is feljött, így rengeteg élménnyel gazdagodva indulhattunk haza. Sokan már a buszon fogadkoztak, hogy jövőre újra jönnek!