Madárkarácsony egy madárbarát iskolában...

Hagyományteremtő szándékkal madárkarácsonyt szerveztünk a Bocskaikerti Németh László Általános Iskola madarász sulisaival. 

Az eseményen került sor a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület által adományozott Madárbarát Iskola tábla átadására. Tóth Csenge 2.a. osztályos tanuló szavalata (Móra Ferenc: A cinege cipője) után Pásti Csaba beszélt az iskola madárvédelmi tevékenységéről. 2008. óta működik Madarász Suli az intézményben, jelenleg 3 etető és két itató várja az éhező és szomjazó  madarakat. Az iskola és a szomszédos templomkert területén található 15 madárodú karbantartása, ellenőrzése is a szakkörösök feladata. Ezen kívül az intézmény udvarának fái, cserjéi és bokrai kiváló táplálkozó- és búvóhelyet jelentenek a madarak számára, így nem véletlenül kapta meg az iskola a megtisztelő címet. A táblát Orbánné Horváth Éva intézményvezető leplezte le, majd Utasi László tanár úr gitárral előadott éneke után a madarász sulis gyerekek teremtettek karácsonyi hangulatot az iskola előtti kertben. A kihelyezett alma-, cinkegolyó- és napraforgó füzérek egész télen át várják majd a tollas vendégeket. Köszönjük minden közreműködőnek a segítséget! (A képeket Fási Ágnes és Pásti Csaba készítették)

 

Ludak Magyarországon

 

Nyári ludak (fotó: Pásti Csaba)

Márton napja alkalmából, az intézményünkben immár hagyományos vetélkedő, táncház és lámpás felvonulás mellett idén egy-egy ismeretterjesztő előadás is színesítette a programokat. A téma a hazánkban előforduló lúdfajok megismerése volt, de a gyerekek hallhattak érdekességeket a liba háziasításáról, a hortobágyi és tatai vadlúdtömegekről, valamint arról is, hogy milyen közös és eltérő tulajdonságaik vannak a lúdalakúak három családjának: a ludaknak, a récéknek és a hattyúknak. A Pásti Csaba által tartott és számos fényképfelvétellel illusztrált előadásokat az első-második, majd a harmadik-negyedik évfolyamos gyerekek is láthatóan érdeklődéssel hallgatták. Közülük a madarász suli foglalkozásaira járó gyerekek természetesen a szakkörökön további ismereteket is szereznek a hazai lúdfajok természetvédelmi jelentőségéről és határozási problémáiról.

Fotó: Csákó Katalin

Fotó: Csákó Katalin

Fotó: Pór Péter

Fotó: Erdei Katalin

Fotó: Erdei Katalin

Újra darulesen

Nem indult jól az idei darules szervezése... Az üzemanyagárak emelkedése miatt eleinte úgy nézett ki, hogy nem találunk megfizethető buszt a kirándulásra. Ráadásul a nyári szárazság miatt a kukoricatermés is rendkívül rossz volt, így a tarlókon sem várta terített asztal a madarakat, mint más években. A szeptemberi rekord csapadék után (az egyhavi mennyiség háromszorosa esett) pedig sokkal több vizenyős terület alakult ki a Hortobágyon, mint máskor. A darvak így kezdetben még szétszóródva, huszonegy(!) különböző helyen éjszakáztak, az egy helyen összegyűlő tömeg és az ebből következő látványosság is kisebbnek ígérkezett. Aztán csak megoldódott minden, végül mégis összejött az idei darules! 

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület támogatásával idén is elvihettük a madarász sulis és az érdeklődő gyerekeket a szokásos helyre, a nádudvari Koronás-halomhoz. Már a buszból is rengeteg darut láttunk a szántóföldeken és a levegőben. Rekordszámú csoportunkat (53 gyerek és 8 felnőtt) ráadásul az egész napos borongós, felhős idő után még ragyogó napsütés és szép naplemente is fogadta.  

A Koronás-halomról (ahol a legenda szerint a Kán László erdélyi vajdától visszakapott Szent Koronát is közszemlére tették 1310-ben) remek kilátás nyílt a környékre, így teleszkóppal és távcsővel a szántóföldeken tartózkodó madarakat is jól megfigyelhettük. A fölöttünk krúgatva áthúzó kisebb-nagyobb csapatok pedig igazi látványosságot jelentettek. Miután a környékünkön megfigyelhető utolsó példányok is szárnyra keltek, ránk is sötétedett, így élményekkel (meg sok szúnyogcsípéssel) gazdagodva indulhattunk vissza a buszhoz.

Összességében tehát sikerült idén is megvalósítani immár hagyományos programunkat és megtekinthettük a darvak mozgalmát a Hortobágyon! Köszönet érte a támogató Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek, valamint a kísérő kollégáknak. 

Fotó: Tóth Csaba

Fotó: Tóth Csaba

Fotó: Tóth Csaba

Fotó: Tóth Csaba

Fotó: Tóth Csaba

Fotó: Tóth Csaba

Fotó: Tóth Csaba

Fotó: Csákó Katalin

Fotó: Csákó Katalin

Fotó: Csákó Katalin

Fotó: Csákó Katalin

Fotó: Csákó Katalin

Fotó: Csákó Katalin

Fotó: Fási Ágnes

Fotó: Fási Ágnes

Fotó: Pástiné Czigle Beáta

Fotó: Pásti Csaba

Fotó: Pásti Csaba

Fotó: Pásti Csaba

Gombák nyomában a madarászokkal

 A nyári rendkívüli szárazság után a szeptember kiadós esőzéseket hozott. A madarász sulis foglalkozáson így adódott a lehetőség, hogy gombákkal is találkozhassunk. Mert egy jó madarászt minden érdekel, ami a természetben van! A legfeltűnőbbek az út mellett rendre feltűnő őzlágombák. Sokan azt hiszik, hogy ezek bátran leszedhetők, mert ehető gombák. Tévedés: A nagy őzlábgombán kívül több más, hasonló faj is előfordul az erdőben és akár a mérgező kerti őzlábgomba is lehet. Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy a legfontosabb szabály, hogy aki gombaszedésre adja a fejét, az minden esetben ellenőriztesse azt szakemberrel. A gombaellenőrök a piacon ingyen vizsgálják be a kosár tartalmát és így megelőzhető a tragédia! Az alábbi táblázatot Bihari Zoltán készítette, amiből az őzlábgombák határozását is megtanulhatjuk:

A gyilkos galócát minden természetjárónak illik ismernie: A fehér lemezek, a gallér és a bocskor megléte mind-mind árulkodó bélyeg. A természetben persze még egy ilyen veszedelmes élőlénynek is helye van, hiszen ha nem fogyasztjuk el, akkor nem kell félnünk tőle! Így sem eltaposnunk, sem felrugdosni nem kell, ez nem méltó a természetet szerető emberhez. A maga módján még szép is:

Gyilkos galóca: veszélyes szépség

Találtunk néhány rokon fajt is, a párducgalóca és a légyölő galóca megpillantása is élmény volt a gyerekek számára:

Párducgalóca

A mesebeli gomba: a légyölő galóca

A gombák mellett találkoztunk egy ökörszemmel is, így nem mondhatta senki, hogy arra jártunk, ahol a "madár sem jár.." Persze a mai foglalkozáson nem a madaraké volt a főszerep, de majd legközelebb!

A távcsövek most is kéznél voltak...

Túra a homokbányához

 A mai szakköri foglalkozásom után egy lyukasórám volt. Megkérdeztem a gyerekeket, lenne-e kedvük dupla órán túrázni, így távolabbi célt is felkereshetnénk. Persze hogy volt! Így a homokbányáig is elgyalogolhattunk. A közeli almáskertből még egy-egy almát is szedhettek a gyerekek, amit megköszöntünk a tulajdonosnak, aki megkínált a friss gyümölccsel bennünket! Közben örvös galambot, házi rozsdafarkút, tengeliceket, egerészölyvet, vörös vércsét is láttunk, sőt, a túra végén még egy kései tövisszúró gébiccsel is összehozott bennünket a szerencse.  A legnagyobb élményt azonban egy őzzel való találkozás jelentette a gyerekek számára. Így, bár kiadósan elfáradtak, mindannyian azt mondták, hogy megérte a mai kiránduláson részt venni!

Fókuszban az örvös galamb

A homokbányánál

Egy megkésett madár: fiatal tövisszúró gébics