A következő címkéjű bejegyzések mutatása: erdei pinty. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: erdei pinty. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. március 24., kedd

Madarász suli - otthon... 1. rész


Kedves Gyerekek! 
Bár senki sem örül a kialakult helyzetnek, de ha már otthon vagyunk, akkor is figyelhetjük a természetet.
Terveim szerint ebben a blogban minden héten újabb bejegyzésekkel fogom segíteni a madarakkal való ismerkedéseteket. Az ide felkerült anyagok megtanulása nem kötelező, de remélhetőleg szívesen fogadjátok.

Akkor vágjunk is bele:

Az udvaron, a kertben egyre több madárhangot hallhatunk és ha nem is tudjuk mindig megpillantani őket, kis gyakorlattal a legtöbb faj az éneke alapján is felismerhető. Ebben próbálok most egy kis segítséget nyújtani. (A madárhangokat a www.xeno-canto.org adatbázisból vettem, a fotókat én készítettem. )  Jó madármegfigyelést!

Fekete rigó
Fekete rigó: Éneke elég ismert, már kora reggel hallható. Általában a madár valamilyen kiemelkedésen, tetőantennán, háztetőn, fa csúcsán ülve énekel. 


Képtalálatok a következőre: énekes rigó pásti csaba
Énekes rigó
Énekes rigó: Vonuló madár, de március második felében már visszatérnek hazánkba. Énekére jellemző, hogy változatos strófáit (versszakait) mindig megismétli. Énekel valamit, megismétli, aztán egy teljesen más strófa következik és azt is megismétli. Figyeljétek meg az alábbi hangfelvételben!



Házi rozsdafarkú
Házi rozsdafarkú: Ő is nemrégen tért vissza, sok családi ház udvarán hallható kissé "rozsdásan csikorgó" éneke. 

Zöldike
Zöldike: Állandó madár, de ilyenkor tavasszal jóval gyakrabban hallhatjuk énekét. Legjellemzőbb hangja a "zsírozás", vagyis egy olyan szólás, mintha azt mondaná az ének közben, hogy "zszsííííírrr" Figyeld meg az alábbi hangfelvételen!

Tengelic
Tengelic: Gyakori pintyféle madarunk, gyakran csak az énekéről vesszük észre. Télen csapatosan járja a mezőket, sok gyommagvat fogyaszt. Tavasszal már párokban vannak, ilyenkor a hímek sokat énekelnek. Strófáiból kihallható hangokról kapta népies nevét: stiglinc.

Széncinege
Széncinege: Egész télen láthattuk az etetőn, de kora tavasz óta "nyitnikék" dalával is megörvendeztet bennünket. Kihelyezett madárodúval könnyen meg is telepíthető a kertben.


Balkáni gerlék
Balkáni gerle: Szólása ma már a magyarországi falvak, kistelepülések egyik legjellemzőbb hangja, pedig a népiesen vadgalambnak nevezett faj 100 évvel ezelőtt még ismeretlen volt hazánkban. Azóta viszont nagyon gyakori madárrá vált, itt Bocskaikertben is nap mint nap hallhatjuk 3 tagú szólását. A közelgő nagypéntekhez is kapcsolódik egy néphit, ami szerint a Jézust keresztre feszítő emberekről mondja mai napig, hogy: MEGÖLTÉK!, MEGÖLTÉK! 


Csilpcsalpfüzike
Csilpcsalpfüzike: A napokban tértek vissza vonulásból. Erdei madár, de nagyobb kertekben is megszólalhat mostanában. Énekében a saját nevét mondja: "Csipp-csupp csipp-csupp..." 

Erdei pinty
Erdei pinty: Szintén gyakran hallható mostanában a kertekben.
https://www.xeno-canto.org/397523

Természetesen az itt bemutatott fajok mellett más madarakat is hallhatsz/láthatsz. Ha nem sikerül azonosítani, ne add fel! Próbáld megfigyelni, esetleg lefényképezni vagy telefonnal a hangját felvenni. Ha elküldöd a felvételt, talán tudok segíteni. A lényeg, hogy az udvaron, kertben is járj nyitott szemmel és füllel!

*
Végül néhány webkamerás fészket szeretnék mutatni nektek. Így anélkül pillanthatunk bele a madarak legféltettebb titkaiba, hogy zavarnánk őket. Jó megfigyeléseket!!!







Ha tetszik ez a blog, akkor bátran írj hozzászólást, de üzenhetsz a jozsefcsabapasti@gmail.com e-mail címre is. Találkozzunk a jövő héten is!

2020. január 10., péntek

Madarász Suli - egy emlékezetes nap

A Madarász Suli terepi foglalkozásai mindig nyújtanak valami élményt. A rendelkezésünkre álló 45 perc ugyanakkor elég kevés ahhoz, hogy sok madárral találkozhassunk és azokat lehetőség szerint közelről is megfigyelhessük. Ezért a mai szakkör előtt egy órával az erdő egy nem túl távoli pontján helyeztem ki a cinegék számára csemegét (faggyúgolyókat és napraforgót), bízva abban, hogy meg is találják majd a terített asztalt, mire odaérünk. A huszon-egynéhány fős szakköri csoportunk létszáma ma alaposan megfogyatkozott, a gyerekek többsége bábszínházba ment, így a szokásosnál jóval kevesebb zajt keltve közelíthettük meg az etetőhelyet. 
Sajnos azonban várt madárbőség így is elmaradt. A cinegék még nem találták rá a csemegére... Sebaj, gondoltam, egy kicsit tovább gyalogolva eljutunk a magányos kőrisfáig, ahol nagy eséllyel süvöltőket is megpillanthatunk. (Ennek a pintyféle téli vendégnek ugyanis a kőris magja a legkedveltebb eledele.) Itt sem volt szerencsénk. Az idő telt, így vissza is kellett fordulnunk. Már-már úgy tűnt, a mesebeli hősökhöz hasonlóan mi is ott voltunk "ahol a madár sem jár", arra ugyanis kevés esély volt, hogy mire újra az etetőhelyhez érünk, ott már cinegék fognak sürögni-forogni...
Aztán jöttek sorban a csodák... Először egy szajkó bukkant elő az ágak közül és távcsővel jól meg is tudtuk figyelni. Környezetismeretből éppen most tanultak róla a gyerekek, jó volt most "élőben" is látni a mátyásmadarat.
Alig haladtunk egy keveset, az úton lévő tócsában nagy mozgást vettünk észre. Őszapók fürödtek a pocsolyában, de kiderült, hogy nincsenek egyedül. Csöndben megközelítettük a fürdőt és hosszú perceken át figyelhettük a pancsoló madarakat. Széncinege, kék cinege, őszapó, erdei pinty is csapta a vizet előttünk, majd a korábban hiába keresett süvöltő is leszállt közéjük. Ráadásul egy hím, amely piros hasával, fekete sapkájával és szürke hátával igazán látványos madár. Ekkor már a fényképezőgépet is elővettem és sikerült egy képre megörökíteni az öt fajt:






Közben a bokrokban a gyerekek újabb mozgásra figyeltek fel. Legkisebb madarunk, a sárgafejű királyka volt az, szerencsére rövid ideig mindenki meg tudta figyelni őt is. 


Ideje volt továbbhaladnunk. Elhagytuk a "fürdőhelyet" ami idefelé jövet még nem is volt itt. Nincs ebben semmi furcsaság: a lépteink alatt feltört jég alól bukkant fel az a kis tócsa, amit percek alatt fedeztek fel a madarak. De mint kiderült, nemcsak azt. Az etetőhely közelében is nagy mozgást láttunk. Itt már harmadik cinegefajunk, a barátcinege is előkerült, sőt egy csuszkát is megfigyelhettünk táplálkozás közben. Mire visszaértünk az iskolához, nem győzték a gyerekek összesíteni a ma észlelt fajokat. Tizennégyféle madárral találkoztunk, ami a téli időszakban talán szakköri rekordunknak is számít:-)
Ennél is fontosabb, hogy a gyerekek közül többen is megjegyezték: Ez volt az egyik legjobb madarász suli!