2022. október 25., kedd

Újra darulesen

Nem indult jól az idei darules szervezése... Az üzemanyagárak emelkedése miatt eleinte úgy nézett ki, hogy nem találunk megfizethető buszt a kirándulásra. Ráadásul a nyári szárazság miatt a kukoricatermés is rendkívül rossz volt, így a tarlókon sem várta terített asztal a madarakat, mint más években. A szeptemberi rekord csapadék után (az egyhavi mennyiség háromszorosa esett) pedig sokkal több vizenyős terület alakult ki a Hortobágyon, mint máskor. A darvak így kezdetben még szétszóródva, huszonegy(!) különböző helyen éjszakáztak, az egy helyen összegyűlő tömeg és az ebből következő látványosság is kisebbnek ígérkezett. Aztán csak megoldódott minden, végül mégis összejött az idei darules! 

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület támogatásával idén is elvihettük a madarász sulis és az érdeklődő gyerekeket a szokásos helyre, a nádudvari Koronás-halomhoz. Már a buszból is rengeteg darut láttunk a szántóföldeken és a levegőben. Rekordszámú csoportunkat (53 gyerek és 8 felnőtt) ráadásul az egész napos borongós, felhős idő után még ragyogó napsütés és szép naplemente is fogadta.  

A Koronás-halomról (ahol a legenda szerint a Kán László erdélyi vajdától visszakapott Szent Koronát is közszemlére tették 1310-ben) remek kilátás nyílt a környékre, így teleszkóppal és távcsővel a szántóföldeken tartózkodó madarakat is jól megfigyelhettük. A fölöttünk krúgatva áthúzó kisebb-nagyobb csapatok pedig igazi látványosságot jelentettek. Miután a környékünkön megfigyelhető utolsó példányok is szárnyra keltek, ránk is sötétedett, így élményekkel (meg sok szúnyogcsípéssel) gazdagodva indulhattunk vissza a buszhoz.

Összességében tehát sikerült idén is megvalósítani immár hagyományos programunkat és megtekinthettük a darvak mozgalmát a Hortobágyon! Köszönet érte a támogató Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek, valamint a kísérő kollégáknak. 


Fotó: Tóth Csaba

Fotó: Tóth Csaba

Fotó: Tóth Csaba

Fotó: Tóth Csaba

Fotó: Tóth Csaba

Fotó: Tóth Csaba

Fotó: Tóth Csaba



Fotó: Csákó Katalin


Fotó: Csákó Katalin



Fotó: Csákó Katalin


Fotó: Csákó Katalin


Fotó: Csákó Katalin


Fotó: Csákó Katalin



Fotó: Fási Ágnes

Fotó: Fási Ágnes




Fotó: Pástiné Czigle Beáta



Fotó: Pásti Csaba

Fotó: Pásti Csaba


Fotó: Pásti Csaba



2022. október 10., hétfő

Gombák nyomában a madarászokkal

 A nyári rendkívüli szárazság után a szeptember kiadós esőzéseket hozott. A madarász sulis foglalkozáson így adódott a lehetőség, hogy gombákkal is találkozhassunk. Mert egy jó madarászt minden érdekel, ami a természetben van! A legfeltűnőbbek az út mellett rendre feltűnő őzlágombák. Sokan azt hiszik, hogy ezek bátran leszedhetők, mert ehető gombák. Tévedés: A nagy őzlábgombán kívül több más, hasonló faj is előfordul az erdőben és akár a mérgező kerti őzlábgomba is lehet. Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy a legfontosabb szabály, hogy aki gombaszedésre adja a fejét, az minden esetben ellenőriztesse azt szakemberrel. A gombaellenőrök a piacon ingyen vizsgálják be a kosár tartalmát és így megelőzhető a tragédia! Az alábbi táblázatot Bihari Zoltán készítette, amiből az őzlábgombák határozását is megtanulhatjuk:


A gyilkos galócát minden természetjárónak illik ismernie: A fehér lemezek, a gallér és a bocskor megléte mind-mind árulkodó bélyeg. A természetben persze még egy ilyen veszedelmes élőlénynek is helye van, hiszen ha nem fogyasztjuk el, akkor nem kell félnünk tőle! Így sem eltaposnunk, sem felrugdosni nem kell, ez nem méltó a természetet szerető emberhez. A maga módján még szép is:


Gyilkos galóca: veszélyes szépség

Találtunk néhány rokon fajt is, a párducgalóca és a légyölő galóca megpillantása is élmény volt a gyerekek számára:

Párducgalóca

A mesebeli gomba: a légyölő galóca

A gombák mellett találkoztunk egy ökörszemmel is, így nem mondhatta senki, hogy arra jártunk, ahol a "madár sem jár.." Persze a mai foglalkozáson nem a madaraké volt a főszerep, de majd legközelebb!

A távcsövek most is kéznél voltak...



2022. október 5., szerda

Túra a homokbányához

 A mai szakköri foglalkozásom után egy lyukasórám volt. Megkérdeztem a gyerekeket, lenne-e kedvük dupla órán túrázni, így távolabbi célt is felkereshetnénk. Persze hogy volt! Így a homokbányáig is elgyalogolhattunk. A közeli almáskertből még egy-egy almát is szedhettek a gyerekek, amit megköszöntünk a tulajdonosnak, aki megkínált a friss gyümölccsel bennünket! Közben örvös galambot, házi rozsdafarkút, tengeliceket, egerészölyvet, vörös vércsét is láttunk, sőt, a túra végén még egy kései tövisszúró gébiccsel is összehozott bennünket a szerencse.  A legnagyobb élményt azonban egy őzzel való találkozás jelentette a gyerekek számára. Így, bár kiadósan elfáradtak, mindannyian azt mondták, hogy megérte a mai kiránduláson részt venni!

Fókuszban az örvös galamb

A homokbányánál

Egy megkésett madár: fiatal tövisszúró gébics