Immár hagyománynak számít intézményünkben, hogy október végén a madarász sulis gyerekekkel felkerekedünk és darulesre megyünk a Hortobágyra. Ebben támogat bennünket a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület helyi csoportja, így a kiránduláshoz szükséges autóbusz költségét idén is a civil szervezet állta. A gyerekeket és kísérő pedagógusokat "daruvonulás" megtekintésére hívtuk, de már induláskor tisztáztuk, hogy valójában a darvak esti behúzását fogjuk látni. (A daruvonulás hónapokig elhúzódó, sokkal szélesebb sávban történő mozgalma a madaraknak, ennek "megnézése" nagyon nehezen kivitelezhető.) Az esti behúzást meglesni nagyobb esélyünk van, nem kell hozzá más, "csupán" felkeresni egy olyan halastavat, amire a darvak napnyugtakor tömegesen szállnak be pihenni. Jól döntöttünk, amikor az Elepi halastavak melletti Vajda halom környékét választottuk úti célnak. Eleinte még a szántóföldön is láttunk csapatokat, így jól meg lehetett beszélni a fiatal és öreg darvak tollazata közötti különbségeket:
Azután megindultak a csapatok...
Szakértők szerint a Hortobágyon tartózkodó darvak mennyisége éppen ezen a napon tetőzött, így összlétszámuk meghaladta a 130 ezer példányt! Mi nem számoltuk ugyan az általunk látott madarak mennyiségét, de több tízezer daru behúzását nézhettük végig az itt töltött néhány óra alatt.
De repültek át nagy lilikek, nyári ludak, seregélyek is fölöttünk, a figyelmesebbek pedig még karvalyt és egerészölyvet is láthattak a kirándulásunk során.
Az időjárásra sem lehetett panasz, a hét eleji esőzések és lehűlés után most szinte ideális körülmények fogadtak bennünket:
Így végül élményekkel gazdagon térhettünk haza népes csoportunkkal Bocskaikertbe.
A kirándulás során a darvakkal kapcsolatosan elhangzott információk birtokában már gyerekjáték volt megválaszolni azt a "darvas" kérdéssort, amivel másnap zártuk foglalkozásunkat. (Például tudták a gyerekek, hogy miért repülnek a darvak "V" alakban vagy hogyan nevezzük jellegzetes hangjukat.)