Kedves Madarász sulis gyerekek!
Ismét bekövetkezett, ami egy évvel ezelőtt: a távoktatás bevezetésével nélkülöznünk kell a személyes találkozást.
De a madarakról ismereteket szerezni azért most is lehet, sőt - kellő óvatossággal és az előírásokat betartva - szüleitekkel egy kis sétát is tehettek a környéken.
Ha valaki például veszi a fáradságot és elgyalogol vagy elkerékpározik a bocskaikerti partfalhoz, akkor mostanában három pacsirtafajunkkal is találkozhat. Ismerkedjünk meg ma velük!
A pacsirták földön fészkelő madarak, tollazatuk tipikus rejtőszín. Csőrük erős, egyenes, közepes hosszúságú. Hazánkban négy fajuk is fészkel. A legritkább és a legkisebb közülük a szikipacsirta. Sajnos vele Bocskaikertben sem valószínű, hogy összefutunk. (Hazánkban ma egyedül Újfehértó határában ismerik költőhelyét.)
A másik hárommal viszont, mint említettem, könnyen sikerülhet a találkozás. A búbospacsirta állandó madarunk, hegyes bóbitájáról és jellegzetes "siránkozó" hangjáról könnyen felismerhető. Farkában nincs fehér szín. Régi neve: pipiske. Keményebb teleken gyakran a lakott területeken is megfigyelhető. Gyakran egy oszlop tetején vagy a talajon is megszólal. (A mezei pacsirtára ez nem jellemző!)
Búbospacsirta - Bocskaikert határában |
Búbospacsirta Debrecenben |
A búbospacsirta hangja:
https://www.xeno-canto.org/607339/download
A magyar hagyományokhoz a fehér gólya kelepelése, a fecskék csivitelése éppúgy hozzátartozik, mint a legelőkön, szántóföldeken a mezei pacsirta szűnni nem akaró éneke. Ez az egyik legjobb bélyeg is a felismeréséhez. Ha egy hasonló élőhelyen a fejünk fölé emelkedő, magasan a levegőben daloló madarat észlelünk, amelyk énekében szinte egyáltalán nem tart szünetet, nos, szinte biztos, hogy a mezei pacsirtával találkoztunk. A bóbitája egyébként kisebb, mint a búbos pacsirtának, a szélső faroktollai pedig fehérek, ami gyakran feltűnik a levegőbe emelkedő madáron is. Februárban érkezik vissza telelőhelyéről és a hagyomány szerint Zsuzsanna napja (február 19.) körül szólal meg.
Mezei pacsirta - kiváló rejtőszínnel |
Repülő mezei pacsirta |
Nyári kép egy bocskaikerti példányról - a mezei pacsirta azonban csak a levegőben énekel. |
A mezei pacsirta éneke:
https://www.xeno-canto.org/603639/download
Talán az egyik legizgalmasabb faj Bocskaikertben az erdei pacsirta. Énekében a lu-lu-lu szótagokkal leírható hangok annyira jellegzetesek, hogy még a madár tudományos nevébe is bekerültek. (Lullula arborea). A név másik tagja (arborea), ami megfelel a magyar név első felének (erdei) viszont egyáltalán nem tükrözi a faj élőhelyét. Igazi erdőben ezt a fajt sem találjuk soha, inkább az irtásos területeken érzi jól magát. Néhány alkalommal már találkoztam vele településünkön, de a költését eddig nem sikerült bizonyítani. Az egyébkén vonuló faj időnként áttelel, ilyen példányokkal találkoztam 2019 januárjában. A 6 példányos kis csapat akkor az iskola melletti gyepes területen tartózkodott. Éneke mellett legfeltűnőbb bélyege a rövid farka, ami a repülő madáron is jól megfigyelhető. A másik a kézfedőkön és a fiókszárnyon látható fekete-fehér minta. Néhány napja (március 13-án) nagyban énekeltek a partfal közelében, akárcsak másik két faj példányai.
Telelő erdei pacsirta Bocskaikertben |
Telelő erdei pacsirták Bocskaikertben. A jobb oldali példányon jól látszik a fekete-fehér minta. |
Repülő erdei pacsirták |
Az erdei pacsirta éneke: Figyeld meg a lu-lu-lu hangokat!
https://www.xeno-canto.org/627245/download
Aki pacsirtatúrára szeretne indulni, annak azt javaslom, előtte mindenképpen hallgassa meg a fenti linkeken található énekeket, hogy tudja, mire kell figyelni. Ilyenkor tavasszal ugyanis a fülünk sokszor fontosabb érzékszervünk a madarászatban, mint a szemünk!
A talajon ácsorgó vagy futkározó földbarna vagy homokszínű, veréb nagyságú madarakra is nézzünk rá azért sétánk során, mert nagy eséllyel valamelyik pacsirtafaj egyedével találkoztunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése